Hol kezdjem? számtalanszor kifröcsögtem már magamból, de mivel ma a vacsora nem adott lehetőséget h elmondjam mit gondolok, így töltöttem 3 csésze teát, befogtam a számat és aludni bocsátottam az őseimet. Ez az ő harcuk.
Az egész valahol nagyon régen kezdődött, valószínűleg mindkét ágon földet túrtak az őseim, egy olyan országban ahol még jelentett valamit az a szó: földműves, földbirtokos, gazda. A dédnagyapám lovait huszárok vitték el maguknak, a nagyapám imádta a disznóit, az apám viszont szakmát tanult és csak hétvégente segített be a földművelésbe. Emlékszem hányszor zsörtölődtek a szüleim, h nagyapám már megint az utolsó pillanatban szól h holnap disznóvágás, szüret, pergetés, menjünk rakodni a terményt, mert most sikerült learatni. Aztán meghalt a nagyapám,rá egy évre a másik is. Apám megörökölte a földeket. Az az apám aki mindig csak annyira próbálta beleadni a saját erejét amennyire szükséges volt. És elkezdődött nálunk is az ördögi kör. Bűntudatom van amikor beszélek hétvégén anyámmal akinek akad a nyelve a fáradtságtól, h nem utaztam haza segíteni, bűntudatom van amikor anyám gúnyosan megjegyzi h miért mindig annak kell a seggét nyalni, örülni aki nincs itthon segíteni, mert tudom h rólam beszél de azt is tudom h NEM ÉRI MEG tönkretenni az embernek magát, nem éri meg rohanni reggeltől estig, ágyba hullni majd másnap kezdeni mindezt elölről, nem éri meg időt, pénzt és energiát nem kímélve robotolni napi 16órát, szemrehányást tenni az öcsémnek h miért nem segít ebben minden nap főiskola mellett, nem éri meg bevonni az én páromat is a betonozásba ahelyett h az anyujával töltené a hétvégét,nem éri meg hazajönni pihenni és sohasem pihenni, majd akkor észbekapni amikor már végképp összetört a test és visszafordíthatatlanul elszaladtak az évek, élmények nélkül, dologgal. Ezt látták 30 évig, ez ellen lázadoztak és most ugyanazt a taposómalmot csinálják végig mint a szüleik, a nagyszüleik, a dédszüleik. Apám a megszállott génjei miatt, az apja emléke miatt, anyám azért mert ráragadt,mert mazochista és maximalista.
Ma mínusz 3 fokban 6 órán át tengerit pakoltunk 4en nők. A két nagyanyám, anyám és én. Ezt nem úgy kell elképzelni mint Arany János tengerihántása, ezt úgy kell elképzelni h kimész, fázol, anyád 4 csövet hánt le, míg te egyet, anyád tulajdonképpen egy robot, míg te nem, és szemedre hányja h lusta vagy, nem vagy az én vérem, haza kéne menned. A nagyanyáid 70en felül fagypont körül görnyednek a csutkák felett, hol jókedvűek, hol abbamarad a pletykálkodás, mert már beszélni is fáradtak- 78évesen úgy gondolom ez már nem meglepő-és kapkodjátok, szeditek, adogatjátok felfelé, no nem ám azért mert kell jövőre a tyúknak, hanem el fogjátok FŰTENI.Apám betoppan, nevetve jegyzi meg h apósa ha látná elismerősen bólintana, h még mindig áll a kas és még mindig rakunk bele tengerit, majd ha meghallaná h ezzel fűtűnk összeráncolná a homlokát. Bizony. A tengeri ára idén olyan alacsony lett h nem éri meg eladni. Eltüzeljük az "ételt".
Vacsora. Féltem h egésznapos fizikai munka után nem várják ki míg megsütöm, megfőzöm, de csoda történt, és leültünk hárman. A végén anyám nagyot sóhajt-
Annyi mondanivalóm van néha, de aztán csak rálegyintek h áhhh, minek. Ezt most viszont fontosnak érzem. Nem tudom h a szürke időjárásnak köszönhető, vagy csak jó pár kapcsolat mostanra kopta el magát, de nap mint nap tapasztalom h. körülöttem halnak meg a párkapcsolatok, néhány karrier miatt, mások távolság miatt, megint mások eltávolodás és társas magány miatt és minden nap elgondolkodok h vajon van-e egy pont amikor az ember megvilágosodik h most még minden visszafordítható lenne? Vajon hogy lesz a lángoló szerelemből anyázás, a te vagy a legfontosabb-ból te vagy az utolsó aki érdekel?
Tegnap a villamoson egy bácsi osztotta az észt egy anyukának, csak ennyi kaptam el belőle:
„Az élet ajándék! „majd rámutatott a kisfiúra: „ő még tudja”.
Mi miért nem tudjuk???
De addig még van négy és fél óránk! Tehát nem jövünkmegyünkjövünkmegyünk, hanem jövünk megyünk, otthon leszünk és aztán jövünk megyünk!:-)
De hát miért a 113-ast hívták be? Jah, hogy az másik szoba? Elmegyek megkérdezek valamit”.
Velem szemben ülő csaj megértő pillantást küld felém. Tenyerembe temetem az arcom és hangtalanul röhögök. Hallom a folyosó végén a folytatást: „Nem ismersz meg? Én vagyok! Ismered a férjemet is, a klauzál téren laksz ugye? A 7 szám alatt! Egyszer voltam nálatok, nem ismersz meg? Én voltam aki szültem! 1 lányom van és 2 unokám…..hát igen már ősz a hajam és 9 orrpolipom volt, 9szer műtötték….”
Visszajön., Lehuppan., rámnéz, ránéz a kijelzőre rámrikácsol:”Maga jön!” Nem szólítanak be, kis idő múlva megint nekem: „Úgy látszik nem akarják behívni! Megyek kérdezek valamit”. Bemegy kopogtatás nélkül a rendelőbe, kizavarják. Kezd gyomoridegem lenni, miért pécéznek engem ki mindig az ilyenek? Amikor végre én következem akkor egy szikla gördül le rólam, büdösnénit otthagyom. Mai 2 vizsgálat eredménye 2 negatív:)))))))))) És ez a lényeg:-)))
...
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szivemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Kétségtelenül azok a legkellemesebb ébredések amikor az ember fejében szól egy dal és arra ébred h. dúdolja. Továbbmegyek, leengedve hagyja a redőnyt és nyitva az ablakot, beüzemeli a zenegépet, aztán megszólal a mélynyomóból pl mint ma reggel:
Esőstül, félhomályostul:-)
Egy barátom mondta vala nem is oly rég hogy amikor nem agyalsz már azon hogy mikor és hogyan leszel végre boldog akkor valószínűleg az történt hogy BOLDOG VAGY:))))))) ilyen egyszerű. És nagyon nem mondott hülyeséget. Még egy hozzáfűznivalóm van: tavaly amikor kicsit megboldogultam akkor elbőgtem magam hogy Úristen ezzel egyidőben sebezhető és kiszolgáltatott lettem, ami szerintem nem normális reakció. Most nincs ilyen és ehhez az kell hogy tudd h. számíthatsz a másikra és a másik ugyanilyen pozitív reakcióira feléd. Nem csak pillanatokra.
Mostanában pedig legnagyobb örömömet a konyhában lelem esténként az ilyen mondatoktól:„Ha kidurranok akkor is megeszem még ezt a fél adagot!”. És nem állok mellette ostorral, hanem ennyire ízlik neki! Ilyen klassz kis kuktával persze gyerekjáték:-)
Szóval reagálva az ARC kérdésére, ITT ÉS MOST van a boldogság mostanában:-)
Ajánlom mindenkinek a biochef.hu-t, mert azzal hogy 13:45kor még mindig nincs itt az amúgy szar ízű de szétcseszett gyomromnak nagyonis jó ebéd, elérik hogy egész délelőtt vedeljem az ásványvizeket így nyomván el az éhségérzetet. Egészség mesterfokon! Csak éljem túl:-(
Szállítási költség napi +500 Ft.
Legközelebb 6* meggondolom hogy beszedem-e rendesen az orvos által felírt antibiotikumokat...
Valami volt ma a levegőben. Leszállítottam @-ot a villamosról mert olyan röhögőgörcsöt kapott egy néni láttán -én meg röhögő @ láttán- hogy egymásra borulva röhögtünk sírva, majd délután jött a következő móka:Az ízig-vérig nőknek szóló femina.hu-n frizurapróba (kezdődött a már létező képem lefikázásával, majd fürdőszobában pukkadozva új készítésével ami legalább olyan szerencsétlen lett mint a régi) és keresvén a megfelelő arcot áldozatul esett @, majd öcsém képe (aki meglepően jól mutat női hajak alatt), de nem kegyelmeztünk bajszos apámnak és barátnőm 11hónapos kisfiának sem. És végül itt volt rendkívül dekoratív modellünk Boldizsár.

Rákérdeztek a rokoni kapcsolataimra David Coulthard-dal....:-)))))))
Nekem sosem adatott meg egy olyan fogsor mint címben említett nőszemélynek, ezért is akarok kb 20éve porcelánhéjat, fogszabályzót vagy bármit ami kissé vonzóbbá teszi őket, nem mások számára, számomra. Ezzel ellentétben viszont nagyon jó kis csontfogak, sosincs velük gond, illetve mondjuk úgy sosem volt velük gond. Amikor ezeket idepötyögöm, a saját véremet ízlelgetem már vagy 2 órája. Kibuggyant a zöldségesnél, amíg bébipapinak valót vettem, aztán itthon megint. Ezek szerint a varrat nem szuperál tökéletesen. Ráadásul le lettem cseszve hogy miért nem reggeliztem, nem akartam bunkón odavetni, hogy nem volt kedvem "műtét" alatt lehányni a műszereidet. Így csak szimplán bejelentettem hogy el fogok ájulni és már csináltam is. Ők persze győzködtek h. neeem, ez nem ájulás, mélyeket tessék lélegezni, miközben először a szike bukkan fel az orrom előtt, majd egy csomó csipesz, egy nő szorítja le a fejemet (nem mintha nem lennék édibédi hangnélkülordító paciens), egy harmadik meg rántja szét a felsőajkamat az alsótól és mindezt több irányba. Aztán jön a fúró és a fogó, öklendezek a saját véremtől, ezek meg itt csavarják és csavarják és amikor diadalittasan felmutatják a tökéletesen ép csak éppen túl rég óta bújócskázó, ínyemmel játszadozó pofabedagadásokat okozó bölcsességfogamat, akkor felsóhajtok h. végre vége. Én naiv. Jön a tű meg az x öltögetés, én meg a saját husomat marom a karomon, hogy legyen már vége. "Nem is fájt, ugye?" nem a lóffffffffff. Rezzenéstelen arccal ki (ilyenkor kötelező a fapofa, nehogy a mögötted jövők zokogva menjenek be), itthon meg lehet bőgicsélni.
A konyak nem segít, fájdcsillapítókon meg már éltem a múlthéten. Ma nem megyek be dolgozni, valahogy nincs mondanivalóm a kedves ügyfelek számára, ma csak szimplán vicsorít a fogam áááááá, bujok már az ágy aláááááá/ba.
Jött egy újfiú, bemutattak neki a következő szavakkal.
"Jah egyébként Ribbonról tudni kell hogy bármikor kiosztja a főnökét. Sőt smsben is lecseszi. Ha lemegyünk dohányozni, legjobb ha vissza sem jövünk többé.De ez mind nem elég, a nagyfőnököt is eltereli a saját irodája ajtajából ha beszéde van vele!"-kb majdhogynem aztmondta hogy egy zsarnok vagyok, egy diktátornő!:-S
Pedig
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
A
házőrzésnek meg tegnap megtaláltuk a jó oldalát is. Ház végében medencében
elterülni meztelen. Aztán meg betrappolni a házba vizesen és bevágódni a
zolimpia elé egy soook cső főtt kukoricával. Kellene nekem egy ilyen medencés minden
nyárra főtt kukoricával, olimpiával:-)) csak ne járjon kézenfogva a 6kor keléssel.
Az elmúlt 12 órám: villamos, metró, távolsági, távolsági, metró, troli, (villamos, metró). Utóbbi kettő kihagyható lett volna ha nem nézem be a menetrenden az útirányt. Még szerencse h. egy járatnak csak két végállomása van, bár én ezt is meg tudom bonyolítani. A két távolsági buszozás közben megetettünk 1 síró-rívó kutyát, 3 nyivákoló macskát kétszer,és aludtam kb 5 órát majd versenyt nyafogtam a macskával, akinek reggeli után újabb nyafogási ok hogy nem simogatom miközben fel-alá rohangálok a házban vasalóért, samponért, ruhák után. Úgyh a szokásos 15perces utat a melóhelyig felváltja a héten 2 óra oda, két óra vissza. Mindezekhez társul egy tegnap ügyeleten szétszabdalt bölcsességfog körüli íny, ami kegyetlenül sugárzik a torkomba, a fülembe és ami miatt most fájdalmak közt röhögök az asztalomnál mert nem bírom kinyitni egy falatnyira sem a számat hogy beletoljam a molnárkát akárhogy ügyeskedek. Szép hetünk lesz.
Féltem h. amikor felállok a székből 2 és fél óra után majd ránézek és aztmondja h. ez aztán fasza volt, nem? Hát nem. Duplán nem. Sem szerinte sem szerintem. Minden megvolt benne ahhoz hogy jólegyen és mégsem, kövezzetek meg de Bél Krisztiántól csíkszájúbb, karakteretlenebb állú, beszédhibás bőregeret még nem láttam!!! Az effektek klasszak, a gyilkolások hátborzongatóak és mégsem úgy álltam fel utána hogy jeeee!
DE! Ide a bökőt hogy Ledger posztumusz Oscart fog kapni. Jack Nicholson ehhez képest a frusztrált beteges, pszichopata állat alakításhoz képest szünidei matiné. Javier Bardem meg aztán végképp smafu a Nem vénnek valóban. Mostmár végképp sajnálom hogy egy ien zseniális színészi karrier ilyen gyorsan véget ért, ha ez a gyerek 28évesen ilyet produkált, mit láthattunk volna tőle 20év múlva???
Kolleganőm azt mondta h. szerinte perverz a kapcsolatom anyósommal. Ők nem szoktak beszélni telefonon, sem emilezni sem semmi. Amikor ellátogatnak a párjához akkor anyóssal is beszélget és ezzel le van tudva. Nyilván az én esetem merőben más, lévén h. Katinénit 8éve ismerem és a nem együttjárós időkben is beültem vele egy-egy kávéra, nyomon követni egymás életkéjét ha máskor nem, hát név-és szülinapokon. Velem beszélte meg @ sikereit, kudarcait, házassági válságát is és együtt bőgtünk órákon át telefonon hogy az ember akit mindketten szeretünk most szenved és nem tudunk segíteni rajta. Ezek mind így együtt bizalmasabb kapcsolatba kevertek bennünket mint más „anyós-meny” párost.
Egyszer merészeltem volna beleszólni @ exkapcsolatába, hogy segítsek az utánam következő csajnak egy tanáccsal, ti. h. „@ szívéhez anyóson át vezet az út”, de belémfojtotta és sosem tudta meg. Helyette megpróbálta szétszakítani azt a két embert akik mindig csak egymásra számíthattak az elmúlt 26évben. Sikertelenül. Lehet hogy ez a kapcsolat tényleg perverz de az életben soha semmi nem szabályos vagy egyszerű és ha van egy másik nő aki ugyanazt akarja: elkísérni ezt a pasit még sokáig az útján, akkor miért ne foghatnánk össze hogy kevesebb konfliktussal, és több tapasztalattal kétféle nézőpontból valami jót hozzunk ki ebből…?
Sokan sokféleképpen cseszik el ezeket a helyzeteket és semmi garancia nincs arra hogy nekem majd sikerül és jól sül el, de egy szerintem nagyon okos nő mondta egyszer amin sokan nem gondolkodnak el: „ Szeretem a gyerekemet. Az a másik ember is szereti, tehát nem ugyanazt akarjuk???”
Nagyon kellett most.
Bizonyosságot nyert hogy Göd megacity is tud kikapcsolódást nyújtani, nem kell az embernek a világ végére kirándulni. Ez fontos tapasztalat. Legközelebb sátrat verünk a ház melletti parkolóban és hazajárunk zuhanyozni. Tökkkéletes:-)
Másrészt megismertünk pár olyan embert akiről fél óra alatt kiderült hogy abszolút vágjuk egymás humorát-és a fura hogy még szimpatikusnak is találtak bennünket!!!
Harmadrészt pedig már művészet hogy én behányok a saját főztömtől, a többieknek meg ízlik.
Szép kerek 3nap volt, sok ilyet még nekünk:-)
Úton útfélen égetem magam ebben a témakörben.
Gyógyszertár:
Tegnap pasinak magyarázva:
·Ő: Fura amióta itt vagyok veled egyszer sem mondtad újra hogy szeretlek.
· Te sem.
· Mert különleges alkalomra tartogattam.
· Na látod, énis.
· Olyan fura volt hallani a szádból.
· Mikor???
· Amikor az előbb felébredtél megöleltél, megpusziltál és aztmondtad szeretlek.
· Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
· Mivan?
· Szivatsz!
· Mondom,ezt mondtad!
· Nemhiszem el!
· Nyugi, én meg aztmondtam hogy „énis”.
· Álmomban tudtomon kívül szerelmetvallok neked és te képes voltál aztmondani hogy énis???
· Nem így képzeltem az elsőt.
3perc múlva Ő:
· Szeretlek
· Énis.
· Egál:))))
Fél 8ra jöttem dolgozni 9 helyett hogy minden a helyén legyen mire kisfőnök visszatér a nyaralásából. Visszatért fél12-kor és elővett egy piti múltheti sz*r email miatt, majd megmutatta hogy olyan esetekben amikor ő nem közli velem a kedves ügyfél elérhetőségét, van google és onnan is kutakodhatok. 5 nagy ügyletet bonyolítottam a múlthéten de ők mindig megtalálják azt az egyetlen kisvolumenű problémakört amely alapján bebizonyítható hogy nem vagyok elég alapos, elég hatékony, elég proaktív. Kibbbb fáradt vagyok és legszívesebben ordítva rohangálnék fel-alá az officeban hogy vegyétek már észre hogy igenis dolgozok!
a régi szép idők, amikor a koliban vizsgaidőszakban éjfél körül halálragyötörten elkezdtük írni az aranyköpéseinket. Mert az ember általában akkor mond hülyeségeket amikor fáradt, leszívta az agyát a tanulás, vagy a meló. Ez alól kivétel Enci, Zsu és Én. Mi bármikor bármilyen körülmények között képesek vagyunk orbitális baromságokat beleszuszakolni egyetlen barokkos körmondatba és aztán bambán pislogunk hogy ez most mi volt?
"Emlékszel, amikor a lovad úszósapkájáról énekeltél?"
azt hittem kinőttem már ebből a korszakomból, de az előbb megláttam kollegám arcát ez után.
"Úgy van hogy a 2. sheet az első, a harmadik a második, az első meg a harmadik."
Tegnap idő és ember hiányában elmaradt a féléves értékelésem. Illetve eltolódott két héttel. Hatttalmas szikla gördült le rólam, akkor is ha tudom hogy újra elővesznek. Azok után hogy 2hónapja behivattak és elmondták hogy látványosan unatkozok (én meg elmondtam hogy ha látványosan kihagynak minden információból -mindenkitől megvonom a szót!!!!persze hogy az össze s a tiéd legyen!-akkor nemigazán tudok mást tenni mint munkát imitálva láblógázni), szóval kéthónappal ezelőtti irodába első majd másodkörös beültetésem óta van munka dögivel, visszakerültem a bizalom körébe és teszek is érte hogy ottmaradjak, DE nem nagyon látom értelmét papírra vetni hogy szerintem milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznem ehhez a munkához és abból 5ös skálán szerintem hanyas vagyok (hanyassssssssssss vagytedisznó vannálatok hanyas???) és a főnököm szerint ugyanezen listán mennyit érek. Én csak itten jómunkásemberként bepötyögöm a bepötyögnivalót, felhívom a felhívandókat (lebontalak azután hívlak újra,és fölhívlak újra...)de miért nekem kell erről számot adnom meg célokat kitűznöm ha nem vagyok jutalékos rendszerben?
Helyzet komolytalanságát jól példázza hogy kisfőnököm kitűzte célomul helyettem hogy péntekenként topless dolgozzak. Szóval már megint túllihegem, de énmár csak ien stresszes fajta vagyok.Vegyenek elő ha rászolgálok, veregessenek vállon ha jólcsináltam, "de ha nincs baj nekiabálj"!Paperwork.
Szombaton kétszer véletlenül lefejelte Pesz Urat én meg bőgtem mint egy kisgyerek akit megvert az anyukája, ő meg nézett rám bociszemekkel hogy úgy sajnálja és borzasztó bűntudata van hogy "lefejelt, én zokogok és még a szám is vérzik":-)
Vasárnap cicáztunk, nem eggyel hanem 5tel, nagynéném felvetette hogy esetleg elvihetnénk kettőt az egyszobánkba ami sötét és így is szűkösen vagyunk, erre ő ahelyett hogy ésszerűen zord szigorral eldörögné hogy "tudod Kicsim hogy most nem lakunk olyan körülmények között hogy megengedhetnénk magunknak egy-két kismacskát", nyomja az orrom alá a szürke gombócot hogy "ha most azonnal rábólintasz, ezt hazavisszük".:-))))
meg kell zabálni:-)
"Lillebi, a bájos kisegér figurájával,
és igazán "csajos"
színeiben tündöklő szett segít varázslatossá
tenni az ünnepi asztalt, amire
mindenki emlékezni fog! "
Hogy találnak be épp hozzám ilyen hirdetésekkel, rejtély. Legközelebb meg bekopogtat a postafiókomba Helló Kitty személyesen áááááááááh. Ribbon mint a tündibündidolgok potenciális vásárlója?:-))))
Amúgy fáradtságosság, ettől az időtől behullámosodó haj és hirtelen 33%al növekvő lakbér egyik napról a másikra, miközben lakótársé 12%al lecsökkenődött. Mindez lakótárs kérésére. Merthát mi ketten vagyunk a szobámban, miért nem fizetünk duplarezsit?? Azt elfelejtette említeni főbérlőnek hogy az ő szobája másfélszer akkora mint a miénk és esetleg lehetne fizetni négyzetméterarányosan plussz a barátai 3 hetet csöveztek titokban a lakásban és ők aztán főztek meg zuhanyozhattak ingyen- illetve az én rezsim rovására. És most megint jönnek. Ingyen. Egyre sürgetőbb lesz a lakásvásárlás.
"Az emberben először vak vágy él a melegségre. Az ember azután tévedésről tévedésre haladva megtalálja az utat, mely a tűzhöz vezet." (Exupery)