Persze, csak h ne unatkozzunk, itt is kaptunk aranyos kis szomszédokat... már első héten letámadott anyu h ha valami bajom van velük, nekik szóljak, nem iRÉMke néninek, azt sem tudtam miről beszél....akkor még iRÉMke néniről sem hallottam, panaszkodni meg már oviban sem akartam/tudtam.

Azóta lefolyt némi víz a Dunán, volt már itt minden, rendőrség, üvöltözés az udvarra le és onnan fel (mármint ők iRÉMkével), hallgatóztunk műanyag pohárral a konyhafalon amikor vitáztak, nyúltunk már be parkettaszegőléccel a levélbedobójukon, mert egész éjjel folyt a víz náluk, @ indította már a reggelt macskasz@rba lépve, mert kiszabadult a macskájuk, dörömbölök a srácnak rendszeresen, h ébredjen és engedje be anyuját,srác javított már a folyosón általa szétrúgott bejáratizárat, üvegezett általa betört ajtóüveget és persze mennek a harcok anyujával 1000forintokon, új mobilon, kaján.

@összetűzésbe került iRÉMke nénivel egy be nem zárt kapu miatt, cserébe a néni letépte a postaládánkról a nevünket, cserébe azon ötleteltem, h egérragasztót öntsek a postaládájába vagy kutyagumit rakjak bele, de persze szimplán visszaragasztottam a nevünket, ő meg szimplán nem fogadja a köszönésünket.

Zajlik hálistennek:-) De azért nem fogom őket visszasírni ha elköltözünk végre:-)