Persze, csak h ne unatkozzunk, itt is kaptunk aranyos kis szomszédokat... már első héten letámadott anyu h ha valami bajom van velük, nekik szóljak, nem iRÉMke néninek, azt sem tudtam miről beszél....akkor még iRÉMke néniről sem hallottam, panaszkodni meg már oviban sem akartam/tudtam.

Azóta lefolyt némi víz a Dunán, volt már itt minden, rendőrség, üvöltözés az udvarra le és onnan fel (mármint ők iRÉMkével), hallgatóztunk műanyag pohárral a konyhafalon amikor vitáztak, nyúltunk már be parkettaszegőléccel a levélbedobójukon, mert egész éjjel folyt a víz náluk, @ indította már a reggelt macskasz@rba lépve, mert kiszabadult a macskájuk, dörömbölök a srácnak rendszeresen, h ébredjen és engedje be anyuját,srác javított már a folyosón általa szétrúgott bejáratizárat, üvegezett általa betört ajtóüveget és persze mennek a harcok anyujával 1000forintokon, új mobilon, kaján.

@összetűzésbe került iRÉMke nénivel egy be nem zárt kapu miatt, cserébe a néni letépte a postaládánkról a nevünket, cserébe azon ötleteltem, h egérragasztót öntsek a postaládájába vagy kutyagumit rakjak bele, de persze szimplán visszaragasztottam a nevünket, ő meg szimplán nem fogadja a köszönésünket.

Zajlik hálistennek:-) De azért nem fogom őket visszasírni ha elköltözünk végre:-)

• emlékszel amikor B-s volt a mellem?
• nem
• és amikor, C-s, D-s vagy E-s?:-))))

éjjel rendszeresen:

• Apa ébredj hol a gyerek, hol a gyereeeeek? (közben paskolom a paplant közöttünk bambán), belefulladt a paplanba, leesett az ágyról????
• ott alszik békésen a kiságyában...

tegnap éjjel meg apja odabújik hozzám és belepuszil a nyakamba, én meg azt álmodva h a gyermek felkúszott az arcomhoz és rágcsálja a pofazacskómat ahogy mostanában szokta:

• ügyes kislány vagy, hogy aludtál, mit álmodtál?:-)
  

Milyen érdekes az emberi agy,képes elővakarni régi emlékeket és olyan színben (rózsaszín) feltüntetni akkori semmiségeket, amik abban a pillanatban nem értékeltettek, most meg persze kéne kellene. Jó volna ha volna. Izabellában lepukkant konyha félhomályában kotyogón főtt kávéillat, hatoskoli ablakában ülve elszívott cigi, miközben beletartom az arcom a napfénybe. Kíváncsian várom a mostani pillanatok közül melyek rózsaszínülnek meg pár év múlva, amelyekről nem is gondolnám h de jó.Talán a caminos egy hónap volt úgy tökéletes ahogy volt és akkor ott tudatában is voltam. Visszatérek másodmagammal, ez már biztos:-)

A gyermek pedig tegnap lányosítva lett. Szerintem lány helyett inkább úgy néz ki mint egy kopasz szerecsen nagy aranyfülbevalóval. Igazán nem örülök h megtettem, bár tudom h ezzel kímélem meg, h a jövőben ne érje lelki trauma a kilövetésnél, ha meg nem szeretne fülbevalót, majd kivesszük. Ő bömbölt ajtón belül, én az ajtó előtt, míg végül karomba nyomták a hüppögő véres kis csomagot és engem kellett jobban összevakarni, nem őt. El is nyafogtam a védőnőknek h milyen picsogós anyja van a gyermeknek, én sírok ha oltást kap, ha este nem tudjuk elaltatni és sír, bezzeg anyám a kőszikla, rá mindig lehet támaszkodni, ő mindig a helyzet magaslatán áll. Tőlem csak még jobban görcsbe fog rándulni a kicsi gyomor:-S nem vagyok vmi edzett lelkileg.

Bámulatos h 28 évesen is elsőre megtalálom a koromsötétben a szék háttámlájának a sarkát. Szemmel:-)

A szülői kreativitásnak semmi sem szab határt, a szülői kísérletezési vágyat pedig erősen stimulálja az ordító gyermekhang. Soha nem gondoltam volna h képes leszek 2 perc 35 mp-enként odarontani a géphez és  rányomni a playre h az OMMMM videó újra lejátszódjék. Ha már csennnnnnd nincs, legyen OMMMMMM;)

..és én már megint nem bírok a véremmel és ki kell írnom dolgokat magamból.kár h ehhez 2 évnek kellett eltelnie. Meg valamelyik nap kérte egy barátnő h írjak már valami vicces sztorit ami történt velem és azon gondolkodtam, hogy velem mostanság nem is történnek vicces sztorik és ilyenkor visszaolvasom az itteni éveimet és rádöbbenek h akkor mennyi nevetséges történt velem. Pedig az igazság az, h ide kerültek a vidítóak és ez inspirált h más szemszögből nézzek amúgy esetleg kínos vagy szerencsétlenül elsült dolgokat.

Eltelt 2 év és Bridget jut eszembe...

Bridget Jones.: fiancée, wife...mother  
and Ribbon too:-)        


2 év 3 pipa. Most érzem h jó helyen vagyok. Akkor is ha leszív a 
purgyé több értelemben is,akkor is ha szalad a lakás, ha esténként
leteszem a fejem és ugyanabban a pózban ébredek 5 óra múlva.
Hálistennek már 5 óra és nem 3.

Kis vasárnap esti körkép: gyerek teli torokból üvölt és apukája
 küldi neki youtube-n  Janis Joplin, Cry cry baby című számát,
 majd felkér lassúzni. 
Olyan eseménytelenül szép napok ezek. Meg kell böcsülni:-)

Nagytakarítok az életemben.Kezdve a szervezetemmel, folytatva az itthoni fiókjaimmal, 3-4 éves lomokkal, lassan 10éves fotó kidobásával amit attól az embertől kaptam aki aztán jól hátbatámadott. A jó emlékek mennek a régi kofferbe a többi mellé, az elsőszál cigihez, a gyerekkori naplókhoz, az álmodozásokhoz amik megvalósultak vagy nem valósultak meg de már nem fájnak. Napról napra érzem h lezárul egy korszakom megint,a barátnőimmel párkapcsolatokról és esküvőkről beszélgetünk, este otthon pedig sokszor gyereknevelésről és házvásárlásról, az örömeimet mostmár nem szeretném világgákürtölni ahogy a ritka bánataimat sem. Éltem, sokat ér-tem is és a blog ami egy kisebb baki folytán nem nyomonkövethetően, de én tudom h 2004 januárja óta üzemel, már nem hiányzik ha nem nyitom meg. Köszönöm ha olvastatok!

R.

…Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból.
Illegek-billegek egy csészealjon ülve.
Lám a jobbik részem a latrinában landol.
Remekül mennek a dolgok magukból kiürülve…

Másnapos vagyoooooooooook:-SSS sssohatöbbetnemiszom. Az est csúcspontja a női táska rejtelmeinek kitárgyalása volt és nagy röhögve asztalcsapkodások közepette kipakoltam a feltételezett rúzs és zsebkendő helyett 2 hattalmas répát és egy narancsot egy multifunkciós zöldségpucolóval:-) jó ha egy nő fel van készülve minden eshetőségre:-)

Múltkor azon szomorkodtam h már-már elkerülnek a jó öreg kínos szituációim, amikor is csütörtökön elkéstem pilatesről. Már a elkésés is rám vall, de úgy voltam vele egy életem egy halálom sűrű elnézések közepette azért mégiscsak betolom a vörös képem órára ha már összevissza bkv-ztam és idegeskedtem magam miatta. Felrohanok az öltözőbe, köszöntöm az ott ülő beszélgető (gondoltam kondi után lazító nőszemélyeknek) majd elkezdtem látványosan szaggatni magamról a ruhát, felvakarni a tornacuccot, közben bevágtam a könyököm az öltözőszekrénybe, emiatt vonyítottam egy hangosat majd féllábon ugrálva megpróbáltam beesni a terembe, amikoris kinyílt az ajtó és kijöttek az előző óra látogatói akiknek továbbtartották az edzést, így csak szimnplán hülyét csináltam magamból, de nem maradtam le semmiről:-)

Ma meg ülünk anyámmal a szobában, ő diktálja a neveket és számokat akiknek mi nők, apám telefonjáról apám nevében nőnapi smseket küldözgetünk. Apám telefonjáról. Akiéhez nem értek. Én. Így történhetett h lányos zavaromban ugyanazon család kapott egy Boldog nőnapot kívánok mindkettőtöknek smst és egy boldog nőnapot kívánok mindhármótoknak smst. De amin kb 5 percet nyihogtunk anyámmal azok azok a nők voltak akiknek véletlenül boldog NÉVnapot smst küldtem:-) Majd legyintenek egyet és aztmondják h ez tipikus apám:-) Volt kire ütni:-)

Az imént megdicsérték az új szemüvegemet majd a lány hozzátette, „olyan jóóó picsás”. Köpni nyelni nem tudtam és azon gondolkodtam h most meg kellene sértődnöm ezen a megjegyzésen, de aztán folytatta. Te mindig olyan fiús vagy, jójó, nem mindig de azért sokszor és ez a szemüveg kifejezetten picsás. Ellensúlyozza:-) Boldogan mentem vissza a kis asztalomhoz, fő a pozitív hozzállás ez végülis egy rosszul megfogalmazott bók volt. Erre elkap a nyomtatónál:

·          Megyek ma úszni a barátnőmmel-mondja

·          Tényleg? Az jó! Én is úsztam 6évig.

·          Nagy a hátad? Mutasd!

·          Nem.

·          De!neked nagy a hátad!

·          (anyád)

Történt vala h kedveseink exkedveseiktől különköltözése idején az exkedvesek rajongótábora azt merészelte vala mondani rám (ránk), h. idézem: „Hová tette a szemét”- mármint hogy rám fanyalodék vala ehelyett a tündibündi kis tünemény helyett. Megfigyelendő a részrehajlás ugye, mivel rajongótábor nem belém volt szerelmes hanem a másik illető nőbe, de ez mellékes.

Ülünk péntek este a vonaton, már túl vagyok egy spontán munkahelykipihenős stresszoldó vonatos bőgésen (és egy két hete húzódó allergiás szemmizérián), túl vagyok egy 3 óra alatt arcról történő összes seb levakarásán és a fejemen virít egy stressztől és bőgéstől na meg a hétvégétől zsíros haj, amikoris kedveseink bőszen elkezdenek bökdösni, h nézd azt a srácot aki most száll fel. És tudtam és tudtam és tudtam. Rajongótábor meg szerencsétlen pont szembe kellett h üljön előbb felsorolt látvánnyal, belőlem meg kitört a kínomba röhögés, h nah, ennek is most kellett idetörődnie és úgy ahogy voltam teliszájjal vigyorogtam bele illető képébe. Rajongótábor nagy idegességében pedig felállott vala és másik kocsiba vonaglott. Máshová tette a szemét!:-)))

Már vagy ezer éve nem pötyögtem, pedig annyi minden van szokás szerint... Pl a nap bókja (burkolt beszólással: "Téged akármelyik osztályra raknak mindig pörögsz...") vagy a mai nap együttérzéseképpen az okmányirodában a nő miközben kiadta a jogsimat és beszedte a régit, rápillantott és felröhögött:-)) mondjuk hány tyúk mondhatja el magáról h dekoratív volt 13évesen a "kamaszosan nagy orr"al az arca közepén? Más kérdés h más tyúkok 18évesen amikor megkapják az első jogosítványukat, akkor nem a 13éveskori személyigazolványképüket adják be fényképként de én úgy döntöttem 18évesen h semmivel sem nézek ki jobban, így ez is jó lesz:-)Új jogsi új élet.Ezen meg tokásnak hat a fejem, a kamaszosan nagy orrot felváltotta tehát a nagyisan nagy toka ami egyébként meg végképp nincs is rajtam csak ugye a fotózás művészete az okmányirodákban már olyan modern h beülsz, nézelődsz h milyen kicsi ez a fülke, megvizsgálod a fényképezőgépet, megigazgatod a hajad és mire jó képet vágnál hozzá már beszólnak h elkészültél:-))) Na mindegy.

Időközben elvégeztem egy kétnapos grafológiai tanfolyamot, h az új munkakörömben (ctr c ctr v print összetűzés, ezért szívtam egyetemen 5évig?) majd alkalmazhassam ha eljön az ideje, hahha. Bekerül az oklevél a balatonátúszós meg a mixertanfolyamos mellé, ilyen is volt. megjegyzem bekerülhetne a középcé német nyelvvizsgám mellé is, de az már jó pár éve nincs meg:-) szoktunk is ezen parázs vitákat folytatni @al, h ő precíz én meg szétszórt vagyok, miért nem lehet egy mosollyal elfogadni h még mi sem vagyunk egyformák? olyan ez mint a wcülőke lehajtás-felhajtás.a saját nézőpontjából mindkettőnknek igaza van.nem? de!7!:-))

Volt 42ezres netszámla is decemberben az 5790-es előfizetésből, agyonnyomoztuk magunkat, kiművelődtünk t-mobile üzletszabályzatból, előfizetői szerződésből, megpróbáltuk megfejteni a számla megfelelő sorainak jelentését eredménytelenül, dumcsiztunk az ügyfélszolgálatossal de aztán persze ki kellett fizetni,így mulat a magyar....lakótárs meg együttérző bamba fejet vág, majd netezik tovább AZ ÉN NETEMMEL AZ ÉN KONTÓMRA. ez ügyben még nem játszottam ki amúgy minden lapomat, jön még egy számlarészletező, mulasson az a másik magyar is a másik szobában ha esetleg ő is töltögetett....el kéne költözni innen, de nem éri meg...jövőre cseresznyefák alatt akarok sütkérezni ősszel, ámen!!! de minimum egy diófa. meg persze a hőn áhított gumicsizma.

Már hónapok óta fejcsóválva nézem egyik nagyfenekű férfikollega nadrágviselési szokásait, ma végre rászántam / nem bírtam tovább türtőztetni magam és megszólítottam a következő szavakkal csak így nőiesen:

Lóg a seggeden a gatya!

Ő meg tovább beszélt a kihangosított telefonjába, hivatalos ügyben...

Ha az életem, kezdve onnan h sokáig nagyon egyedül voltam aztán kevertem erre arra, sokminden történt velem, soksok célom volt és vágyaim és elértem vagy nem értem el vagy kiéltem vagy elfojtottam, résztvettem soksok eseményen és azután meg nem, voltam egyedül és most vagyok párosan akkor miben fog mindez kicsúcsosodni? egyre kevésbé érdekel a külvilág, vagy hogy mit mond, vagy valami nagy dolgot találok a mélyben vagy megölöm magam az unalommal. Más lehetséges kimenet nincs.

Pl ez a para is h akarom is azt a gyereket de ha belegondolok h lehet h 2 év múlva gyerekem lesz az olyan elképzelhetetlen minimum mint ha egy pasi képzelné el, h két év múlva ketten lesz az egyből, máskülönben meg márc 30.án még úgy feküdtem le h dejó egyedül azért az én kis ágyamban, másnap meg jött egy telefon és megint fordult a világ és utána meg az a fura ha egyedül alszom el, akkor majd egyik nap lefekszem megtermékenyületlen petesejttel- ami a test legnagyobb sejtje ugye- a bodieson is megmondták-aztán meg felkelek egy megtermékenyülttel egy hímivarsejt által-ami a test legkisebb sejtje-ezt is a bodieson mondták-és onnantól az lesz a világ legtermészetesebb állapota? tudom tudom höllyeség ilyeneken agyalni, majd olyan is lesz és kész, de az ember alapvetően megreked agyilag egy szinten -nem debilitásra értem hanem éntudatra- és olyan fura h az én, aki magát 20évesnek hiszi- majd egyszer tükörbenéz 30előtt és ott lesz egy pocakos anyukakezdemény a tükörben aki visszanéz rá.  Az énnek egyébként nehéz ép ésszel felfognia h hogyhogy ráncosodhat a szemem körül, a húszévestudatúak miért ráncosodnak, vagy hogy változik a teste és az is kegyetlen amikor a húszéves tudatúnak peteéréskor rendesen dübörög odabent a biológiai órája h szüljél már szülj szüüüüüüülj. Ez mind hihetetlen h énvelem történik. Mindettől pedig az a hihetetlenebb h ilyen dolgokon gondolkozom, mikor tudom h egy éjszaka alatt bármi lehet és annak az ellenkezője is és lehetek én még 30fölött is szingli bár azt nagyon nem akarnék. ezt nem ellenetek mondom hanem magamért. ha majd úgylesz azzal is megbirkózom. De jobb lenne inkább a szoptatással birkózni ami rémálom már gondolati szinten is:-)

 mindenesetre napirendi pontra tűztem magammal a bebábozódás és önelszigetelés témakört legalább megtudni h ez most nekem jó irány avagy nem.

Az univerzum pedig bebizonyította a vonzás törvényét azzal h @ sapkájának aztmondtam gondolatban: "Már csak téged kellene lecserélnünk egy divatosabbra" és ő megértette a problémámat és 2 órán belül elhagyta magát a westendben:-) 

Elismerem, megint hiénáztam, és rémülve láttam, h nem emlékszem az évfolyamtársaim nevére, milyen andi is volt, ismerősei között valami ági ha jól emlékszem, és törlődtek nevek, kapcsolatok, emlékek a fejemből mind. 2-3 évvel ezelőtti szobalányoskolleganők- sőt akkor barátnőknek mondott emberek- vezetéknevei sem rémlenek, egyszerűen durván szelektál az agyam, potyognak ki belőle a ma már nemfontos emberek.Mondjuk ez igaz a tegnapeste nézett filmre is, aminek nagy előnye h teljes odaadással vagyok képes újranézni és az utolsó 5 percben jön a nagy felismerés h jéééé én ezt már láttam:-) mindenesetre ez az ismerőstörlős agyi mechanizmus még számomra is új.Lehet h ezt szakmai berkekben szenilitásnak nevezik?

A nõ legendája

Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év elõtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nõt.
E legenda õse hindu,
s oly igaz, hogy aki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.


Szóval az Úr legelõször
férfiembert alkotott,
eztán teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektette,
õ maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:
domború mell, magas homlok,
sziklát görgetõ karok,
és a többi. Részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.


No de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a féri ily remek lett,
a szegény nõ megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.


Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogy ha segít magán,
az isten is megsegít.


Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett õ attól,
és nekiállt nõt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok -
mindenféle mûanyagból.
Volt abban a nõben minden,
bizony nem lesz könnyû dolgom
véges-végig elsorolnom.


Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
õszi felhõ mélabúja,
mélyhegedû néma húrja,
õzikéknek kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgõkígyó ravaszsága,
fák közt nyögõ szél fuvalma,
bõsz oroszlán rémuralma,
páva tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba',
felparázsló tûz varázsa,
csorgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétõl szétseperve,
bátor tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla-hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki lett hagyva.


Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
neki adta illetõleg
rásózta az õ nyakára.
Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyûgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
Máskor. hogy is mondjam, mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
így könyörgök: vedd õt vissza!
Nincs szükségem feleségre!


Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom nincs belõle hasznod,
nem erõszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!


Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:


Uram! - így szól - én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettõl vagyok én most bajba'
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves, mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog,
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez néhanapján hozzáfogok.


Mámorító, mikor mohó
izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add õt vissza,
szükség van a feleségre!


Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!


Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az isten csak megérti:


Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd õt vissza, sose lássam,
nincs szükségem feleségre!


Ez már sok volt az Istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt idõd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sose veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!


Sok millió éve ennek,
de semmi se változott,
ma is így vagyunk a nõvel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy akkor is,
ezt csináljuk amíg élünk,
így jön el az aggkor is,
amíg ez a világ, világ,
össze sosem békülünk,
tragédiánk egy mondatban:
sem velük, sem nélkülük!

Reggel már össze is szedtem a dolgaimat fejben miközben 10* lejátszottam és végigugráltam  Danny Elfman Little Thingsét, de már persze szétestek a gondolatok mire beértem. Ahogy visszatekintek csak azokra az évekre amióta naplót írok (potom 13év) egyetlen biztos pont az életemben: az örök változás. Nincs két hónap nyugi, amikor azt lehetne mondani h minden jó, persze ha már 1 konstans pont rendben, annak nagyon tudok ám örülni:-) Elmegyek egy hét szabira, erre mire visszajövök, kipcsáznak a helyemről és újra rá kell jönnöm h a melóhelyen a legfontosabb karriercsináló a hosszú nyelv, ami nekem ugyan megvan, de nem arra használom mint a legtöbb itt ülő. Egy hete próbálom összekaparni magam- és örök hála mindenkinek aki támogat és pozitív gondolatokkal világítja meg bőgős napjaimat- hogy majdcsak kievickélek ebből a szr helyzetből is, ebben biztos vagyok. Csak az egóm még mindig nagy és inputtündérkedés idegölő és degradáló és különbenis!!!!!!!!nah, befogtam nyivákolást.

Kollegák struccpolitikát folytatnak, amikor mondtam h. átpakoltak másik osztályra,  főnöknőm válasza :”húúú”.- na ilyen közegben ezután már kedvem sincs itt ülni.

Különben is minden megy tovább, ez csak 8óra minden napból, ha elvonszolnak a barátnőim beszélgetni még jól is érzem magam, otthon jó, anyámat végre láttam könnyben úszva röhögni, kint néha még a nap is kisüt, ha otthonhagyom @ot egy hétre, akkor hiányzom neki és bánatában –vagy főztöm hiányában 2 kilót fogy 7nap alatt,tehát összességében az élet szép. A nyelvem pedig csókolásra való, nem csontig benyalásra és ez jól van így.

Hol kezdjem? számtalanszor kifröcsögtem már magamból, de mivel ma a vacsora nem adott lehetőséget h elmondjam mit gondolok, így töltöttem 3 csésze teát, befogtam a számat és aludni bocsátottam az őseimet. Ez az ő harcuk.

Az egész valahol nagyon régen kezdődött, valószínűleg mindkét ágon földet túrtak az őseim, egy olyan országban ahol még jelentett valamit az a szó: földműves, földbirtokos, gazda.  A dédnagyapám lovait huszárok vitték el maguknak, a nagyapám imádta a disznóit, az apám viszont szakmát tanult és csak hétvégente segített be a földművelésbe. Emlékszem hányszor zsörtölődtek a szüleim, h nagyapám már megint az utolsó pillanatban szól h holnap disznóvágás, szüret, pergetés, menjünk rakodni a terményt, mert most sikerült learatni. Aztán meghalt a nagyapám,rá egy évre a másik is. Apám megörökölte  a földeket. Az az apám aki mindig csak annyira próbálta beleadni a saját erejét amennyire szükséges volt. És elkezdődött nálunk is az ördögi kör. Bűntudatom van amikor beszélek hétvégén anyámmal akinek akad a nyelve a fáradtságtól, h nem utaztam haza segíteni, bűntudatom van amikor anyám gúnyosan megjegyzi h miért mindig annak kell a seggét nyalni, örülni aki nincs itthon segíteni, mert tudom h rólam beszél de azt is tudom h NEM ÉRI MEG tönkretenni az embernek magát, nem éri meg rohanni reggeltől estig, ágyba hullni majd másnap kezdeni mindezt elölről, nem éri meg időt, pénzt és energiát nem kímélve robotolni napi 16órát, szemrehányást tenni az öcsémnek h miért nem segít ebben minden nap főiskola mellett, nem éri meg bevonni az én páromat is a betonozásba ahelyett h az anyujával töltené a hétvégét,nem éri meg hazajönni pihenni és sohasem pihenni, majd akkor észbekapni amikor már végképp összetört a test és visszafordíthatatlanul elszaladtak az évek, élmények nélkül, dologgal. Ezt látták 30 évig, ez ellen lázadoztak és most ugyanazt a taposómalmot csinálják végig mint a szüleik, a nagyszüleik, a dédszüleik. Apám a megszállott génjei miatt, az apja emléke miatt, anyám azért mert ráragadt,mert mazochista és maximalista. 

Ma mínusz 3 fokban 6 órán át tengerit pakoltunk 4en nők. A két nagyanyám, anyám és én. Ezt nem úgy kell elképzelni mint Arany János tengerihántása, ezt úgy kell elképzelni h kimész, fázol, anyád 4 csövet hánt le, míg te egyet, anyád tulajdonképpen egy robot, míg te nem, és szemedre hányja h lusta vagy, nem vagy az én vérem, haza kéne menned. A nagyanyáid 70en felül fagypont körül görnyednek a csutkák felett, hol jókedvűek, hol abbamarad a pletykálkodás, mert már beszélni is fáradtak- 78évesen úgy gondolom ez már nem meglepő-és kapkodjátok, szeditek, adogatjátok felfelé, no nem ám azért mert kell jövőre a tyúknak, hanem el fogjátok FŰTENI.Apám betoppan, nevetve jegyzi meg h apósa ha látná elismerősen bólintana, h még mindig áll a kas és még mindig rakunk bele tengerit, majd ha meghallaná h ezzel fűtűnk összeráncolná a homlokát. Bizony. A tengeri ára idén olyan alacsony lett h nem éri meg eladni. Eltüzeljük az "ételt".

Vacsora. Féltem h egésznapos fizikai munka után nem várják ki míg megsütöm, megfőzöm, de csoda történt, és leültünk hárman. A végén anyám nagyot sóhajt-

• Hamarosan eljön az idő h én ezt nem csinálom 
• De csinálni kell
• Nem éri  meg, mennyit keccsöltünk vele, mennyi pénzt elvitt, én ezt nem csinálom tovább
• Akkor aztmondod elválunk?
• Nem, aztmondom, h nincs értelme.